Rózsafa

Fenntarthatósága

A Rózsafa lassan növekszik, és a faanyagának túlzott kiaknázása, valamint az illegális fakitermelés veszélyezteti fenntarthatóságát. Jáván és Indiában nagy ültetvényeket létesítettek, hogy kielégítsék az indiai rózsafa iránti keresletet, ám az IUCN Vörös Listáján “sérülékeny” státuszba került. Ez azt jelenti, középtávon a kipusztulás magas kockázata fenyegeti. Az indiai rózsafa vagy paliszander (Dalbergia latifolia) rönk és fűrészáru kivitele az indiai erdőtörvény értelmében tilos.

A brazil rózsafa már 1972 óta a veszélyeztetett fafajok I. szintű, leginkább veszélyeztetett csoportjába tartozik. Az I.-es csoport a legnagyobb veszélyben lévő és kihalással fenyegetettnek tekintett fajokat képviseli, amelyek nemzetközi kereskedelmét ennek megfelelően a legnagyobb mértékben korlátozzák. (A fa esetében ez a fából készült késztermékeket is magában foglalja.)

A rózsafa bútorok elterjedése és népszerűsége kapcsán megnövekedett kitermelés miatt, 2013 óta most már az összes Rózsafa fajta, beleértve az indiai rózsafát (sheesam) is felkerült a veszélyeztetett fajok II.csoportjába, ami azt jelenti, kitermelésük most már szigorúan szabályozott és csak korlátozott mennyiségben, export kiviteli engedély mellett lehet lehetséges.

Többek között ez áll annak a hátterében, hogy a bútoripar elkezdte kiváltani a rózsafát mangófával, ami minőségben és szépségben egyaránt méltó párja a rózsafának, viszont teljes mértékben fenntartható a fakitermelés, hosszú távon biztosítva a faj fennmaradását, környezeti károk okozása nélkül.