Mangófa

Fenntarthatósága

A mangófa gyümölcsfaként való termesztése miatt rendkívül könnyen fenntartható. A legtöbb keményfához képest viszonylag gyorsan növekszik, körülbelül 15 év után éri el az érettséget. Ekkor már kevesebb gyümölcsöt teremnek, vagy teljesen leállnak, és felhasználhatóvá válik maga a faanyag. A mangótermesztők 7-15 évente új fákat ültetnek, mielőtt az idősebb fák meddővé válnak. Ez egy fenntartható ültetési és betakarítási ciklust hoz létre, és csak a kevésbé gyümölcsöző fákat vágják ki faanyagnak.

A fa megköti a levegőben lévő szenet, és a belőle készült bútor hosszú távú szén-dioxid „tárolóként” működik. Rengeteget segít az üvegházhatású gázok fékezésében. A termőállománya nagy, és a fa mellékterméke a mangó könnyen hozzáférhető, így a mangófa rendkívül jól fenntartható.

A mangófa használata azt is jelenti, hogy kisebb a nyomás a veszélyeztetettebb fák, mint például a teakfa vagy a kelet-indiai rózsafa (más néven sheesham) felhasználására. A rózsafa lassan növekszik, és a faanyagának túlzott kiaknázása, valamint az illegális fakitermelés veszélyezteti fenntarthatóságát. Jáván és Indiában nagy ültetvényeket létesítettek, hogy kielégítsék az indiai rózsafa iránti keresletet. Az IUCN Vörös Listáján “sérülékeny” státuszba került, emiatt Indiában arra ösztönzik a kézműveseket, iparművészeket és bútor gyártókat, hogy álljanak át a Mangófa használatára, ami biztonsággal hosszú távon fenntartható és minőségben könnyen felveszi a versenyt a Teakfa vagy Rózsafa anyagával és szépségével.