Tehát mi is pontosan az újrahasznosított fa?

Azok számára, akik nem tudják, a visszanyert fa olyan anyag, amelyet egy régi szerkezetből vettek ki, és valami másra használtak fel újra – legyen az fa padlóburkolat vagy teljesen új, visszanyert bútorzat. Szóval mi is olyan nagyszerű a visszanyert fában, és miért szeretjük?

Az újrahasznosított fa bútorok szépsége

Mióta elkezdték használni, az újrahasznosított fa elsődleges felhasználási területe bútorok készítése – szerintünk joggal. Az újrahasznosított fából készült bútorok előállítása olyan művészet, amely minden alkalommal gyönyörű eredményeket mutat.

Mivel korábban már használták, minden újrahasznosított fabútor egyedi megjelenésű és saját történettel rendelkezik. Nincs két egyforma darab, és mindegyiknek egyedi karaktere van. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a visszanyert fa gyönyörű – szeretjük a karaktert, amelyet az otthonunkba visz. Az újrahasznosított bútorok egyik legnagyobb előnye, hogy bármilyen stílusú otthonba beilleszthetőek – legyen az kortárs vagy hagyományos.

Képzelj el egy tükröt, amelynek a kerete textilfestésre használt mintablokkok elemeiből épül fel, vagy egy kerti padot ami lovaskocsi hajtópadjából készült. Gabona-őrlőből készült vagy rizs szárítására használt tálcából átalakított asztalok, ajtóból újra gondolt asztal és tükör, a kreatív alkotásnak itt nincs határa.

Az újrahasznosított fa bútorok erősebbek

Az újrahasznosított fa már évek óta valamilyen formában használatban volt, mielőtt bútorként újra használták volna, ami általában azt jelenti, hogy számos alkalommal összehúzódott és kitágult, ami teljesen kiszárította, így csökkentve a vetemedés és a hasadás kockázatát. 

Emellett az újrahasznosított fa általában sokkal idősebb, mint a bútorgyártás céljából kivágott fiatal fák. Ez nagyszerűen hat a bútordarabok szilárdságára, mivel a szemcsék általában sokkal sűrűbbek, ezzel a fa kevésbé hajlamos a repedésre és a forgácsolódásra.

Ha ilyen gyönyörű, karakteres anyagot szeretnél otthonodba vinni, ne keress tovább, fedezd fel a LaVida Oriental Heritage újrahasznosított fából készült eladó bútorainak választékát, vagy fordulj hozzánk bármilyen kérdéssel – szívesen segítünk.

A mangófát elsősorban gyümölcse miatt termesztik, és akkor vágják ki mikor már nem ad több termést – ez általában 15 éves kora körül jellemző, viszont 7 évente újra ültetik, így rendkívül könnyen fenntartható. Ez a fajta gazdálkodás azonban kevés fára igaz és mangófával ellentétben például a rózsafa és a teak fa kitermelése már erősen szabályozott. A fakitermeléssel kapcsolatos etikai kérdések egyszerre kiterjedtek és kétértelműek. A fenntarthatósággal és az élőhelyek pusztulásával kapcsolatos aggodalmak számos etikai kérdést vetnek fel. Például, képes-e egy adott faj a jelenlegi kitermelési ütem mellett továbbra is fenntartható ütemben szaporodni? Még ha egy fafaj fenntartható módon is kitermelhető a vadonból, vajon ez elpusztítana vagy veszélyeztetne más fajokat ugyanazon az élőhelyen? A kitermelés sérti-e az őslakosok jogait és/vagy a helyi közösségek jólétét?

Ebbe keveredik az a tény is, hogy egyes országok (különösen a szegényebb harmadik világbeli országok) számára a faanyag nagy üzlet, és egy ilyen jövedelmező kereskedelmi ágazat korlátozása kontraproduktívnak tűnne, és következésképpen a kizsákmányolás tényleges vagy potenciális szintjét nem lehet könnyen felfedezni.

A kérdés összetettsége és a hiányos, sőt, esetleg hibás adatok ellenére azonban némi információ jobb, mint a semmi. Ezeket a hiányosságokat szem előtt tartva két nemzetközi szervezetet használunk és idézünk ezen a weboldalon: a CITES-t és az IUCN-t. A kettő megkülönböztetésének rövid módja, ha úgy gondolunk a CITES-re, mint amely inkább a kérdés jogi oldalával foglalkozik, míg az IUCN a környezetvédelmi oldalra vonatkozik.

CITES: A JOGSZERŰSÉG KÉRDÉSE

1973-ban a világ legtöbb kormánya között létrejött egy nemzetközi megállapodás, a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény, röviden CITES. Megalakulása óta a CITES háromévente tartja az érintett országok kongresszusát. Ez idő alatt a fajok felkerülhetnek (vagy újraértékelhetők és törölhetők) a veszélyeztetett fajok háromszintű listájára, amelyet egyszerűen csak „függelékként” ismerünk. A függelék, amely technikailag egyetlen dokumentum, a fajok védelmének három különböző szintjét tartalmazza.

I. függelék – Ez a függelék a legnagyobb veszélyben lévő és kihalással fenyegetettnek tekintett fajokat képviseli, amelyek nemzetközi kereskedelmét ennek megfelelően a legnagyobb mértékben korlátozzák. (A fa esetében ez a fából készült késztermékeket is magában foglalja.) (link)

II. függelék – Ez a függelék a vadon élő, de nem feltétlenül kihalással fenyegetett fajokat tartalmazza. Az ebben a függelékben szereplő fajok szigorúan szabályozottak, de jellemzően nem olyan korlátozottak, mint az I. függelékben szereplő fajok. (link)

III. függelék – Ez a függelék olyan fajokat tartalmaz, amelyek szabályozását egy adott ország (a CITES keretében „félnek” nevezett ország) önkéntesen kérte, hogy segítsék az adott faj megőrzését. A III. függelékben szereplő fajok szabályozása csak az adott félre vonatkozik, amely kérte a felvételét, és ezért kevésbé korlátozó, mint az I. vagy II. függelék. (link)

Forrás: Eric Meier, Wood-database (link), Timbertradeportal India, (link), 

A mangófa gyümölcsfaként való termesztése miatt rendkívül könnyen fenntartható.

A legtöbb keményfához képest viszonylag gyorsan növekszik a mangófa, körülbelül 15 év után éri el az érettséget. Ekkor már kevesebb gyümölcsöt teremnek, vagy teljesen leállnak, és felhasználhatóvá válik maga a faanyag. A mangótermesztők 7-15 évente új fákat ültetnek, mielőtt az idősebb fák meddővé válnak. Ez egy fenntartható ültetési és betakarítási ciklust hoz létre, és csak a kevésbé gyümölcsöző fákat vágják ki faanyagnak. A mangófáról itt olvashatsz bővebben.